Férfi és női őselv a mítoszokban

A dualista világkép két elválaszthatatlanul összefonónó, egymással egyenrangú örök őselvre tagolja a mindenséget. Az európai kultúrkörben ezt a maszkulin szellemi és feminin anyagi létezés fejezi ki, az indiai világképben a purusa, mint teremtő erő és prakriti a természet világa, a kínai gondolkodásban pedig a jang és jin minőség jelenti ugyanezt.

A női jelleget megnyilvánult formában nagyon sok névvel illetik a mitológiában az ezerarcú természet kifejeződéseként, ami néha nagyon zavarba ejtő lehet, ha nem értjük a mögötte rejlő gondolatot. Indiában a női isteni jelleg neve Sakti, aki Síva női párja, elvontabb tekintetben pedig Síva női arculata vagy női energiája. De Sakti különböző megnyilvánulásait láthatjuk földi megtestesülésként Szatí, Párvatí vagy a női istenségek hosszú sorában is. Ő Mahésvarí, az Úrnő, Vágdéví, minden tudás és ihlet forrása, Lalitá, a buja és elbűvölő. Természete hol kegyes és anyáskodó mint Ambá vagy Gaurí estében, máskor viszont pusztító oldala domborodik ki, ilyen például a démonok ragyogó szépségű legyőzője Durgá, vagy a külsejében is rettentő, koponyafüzért viselő Kálí. A női istenségek arculataiban jelennek meg a világra ható nagy erők, így az idő pusztító ereje, a végtelen együttérzés, a vakító szépség, a mindent átfogó látásmód, a lenyűgöző csillogás, az örök játékosság, a megrészegítő harmónia.

15 Férfi és női elv a mítoszokban 2 - Síva lótuszon Síva és Sakti viszonya azt az elvet fejezi ki, amely szerint a teremtett világban megnyilvánult minden jelenség egy férfi és egy női princípium kapcsolatára vezhető vissza. Síva mint az isteni Atya, az istenség férfias, hatalommal bíró, a világon uralkodó, egyben magasan a világ felett lévő arculatát reprezentálja. Elvont formájában ő a tiszta tudat, az anyagi világtól érintetlen, önmaga teljességében nyugvó szellem kozmikus princípiuma. Ezzel szemben Sakti, az Isteni Anya, az istenség nőies, a világban teljességgel jelen lévő, minden dolgot átható, a teremtett valóságról kozmikus anyaként gondoskodó arca. Elvont formájában a megnyilvánult világ határtalan dinamizmusa, a relatív valóság milliárdnyi formára bomló energiája. Neve is azt jelenti: erő, energia, képesség. A passzív, világba nem belemerülő Síva mellett Sakti az, aki aktívan hatni képes, akinek teremtő, nőies energiája létrehozza és odaadóan oltalmazza a mindenséget a maga állandóan változó sokféleségében. Egy gyakori hasonlat szerint Sakti nélkül Síva önmagában nyugvó szellemként csupán olyan lenne, mint egy „Sava” (egy holttest), aki semmiféle életjelet nem mutat a külvilág felé. Sakti pedig önmagában értelem és cél nélkül burjánzó káosszá válna, aki Síva ráhatása nélkül az egész világot ebbe a káoszba olvasztaná.

Síva és Sakti világteremtő kapcsolatának gyönyörű megfogalmazását találjuk a kasmíri saivizmusban, ahol a hangsúly nem azon van, hogy a két princípium miként egészíti ki egymást, hanem azon, hogy miként alkotnak elválaszthatatlan egységet. Síva itt nem más, mint az egyetlen abszolút valóság, a mindenfajta második nélküli Egyetlen. Ő az abszolút Önvaló, a határtalan, tiszta tudat; transzcendens valóság, aki immanensen jelen van a világmindenségben is. Síva örök létezés (szat), önfényű tiszta tudat (csit), aki egy a benne rejlő teljes kreatív energiával, Saktival, aki viszont maga a boldogság és gyönyörűség (ánanda).

15 Férfi és női elv a mítoszokban 3 - Shakti oroszlánonA teremtés kezdetén a tiszta Tudat mint egy kristálytiszta, mozdulatlan víztükör, fodrozódni kezd és megremeg. Létrejön benne egy teljességgel spontán áramlat, melynek révén Síva ráébred önmaga végtelen tudatára, örökös létezésére és határtalan boldogságára. Ennek a vibráló lüktetésnek az energiája Sakti, kinek révén megtörténik a teremtés, melynek nincsen célja vagy miértje, az csak Síva, a Valóság önfeledt, spontán játéka saját energiájával, Saktival. A tiszta tudat teremtő áramlata is végső soron önmagán belül folyik – a tiszta tudat mintegy “befelé áramlik” –, és ahogyan nincs semmi, ami a tiszta tudaton kívül lenne vagy történne, úgy Sakti, a tiszta tudat lüktető, dinamikus vibrációja sem elválasztott Sívától, a tiszta tudattól. Minden, ami elkülönült valóságnak látszik, nem más, mint Síva önmagával kölcsönható, gyönyörteli önfeledtségben áramló energiája. Síva és Sakti így csak a világ látszatvalósága felől tekintve tűnik különállónak, valójában teljes egységben vannak, és lényegüket tekintve ugyanazok. Mint mondják, ahogyan a hold fénye sem különbözik magától a holdtól, úgy Síva is elválaszthatatlanul egy Saktijával, önnön kreatív energiájával. Az indiai képi ábrázolásban az isteni pár egységét gyakran fejezik ki úgy, hogy az istenség jobb oldalát férfi, bal oldalát női testként festik meg. Az az európai kultúrkörben ezt nevezik androgün létnek, amikor a férfi és női lélek ugyanabban a testben inkarnálódik. A legenda szerint Síva egyik odaadó híve, Bhringí egyszer a hagyományos tiszteletadás jeleként jobb kéz felől háromszor meg akarta kerülni az istent. Ahhoz, hogy a mellette álló Párvatít ne kelljen megkerülnie, méhecskévé változott, és átrepülve kettejük között három kört írt le Síva körül. Ezt látván, Síva összeolvasztotta testét az Istennővel, így jelezte Bhringínek, hogy mindkettejüket illendő megkerülni, mert ők ketten – egyek.

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük