Kérdések és válaszok

Kérdés: Hol találhatok az ikerlelkemre?

Válasz: Bárhol! Véletlen személyes találkozással, telefonon, munkában, sportban, az interneten, blogokban, chaten, klubokban, talán éppen itt :). Csupán az kell, hogy a keresés szándéka éljen benned. Néha még az sem, hiszen a sors mindent elrendez, ha eljött az ideje. Lehet, hogy az ikerlelkedet a köztes létben fogod megtalálni, ha nincs itt a földön.

Kérdés: Mikor fogok találkozni az ikerlelkemmel?

Válasz: Akkor, ha az eddigi élettapasztalataid ezt lehetővé teszik és ha a lélekfejlődésben eljutottatok arra a pontra, hogy az ikerlelked megjelenhet számodra. Az ikerlángoddal vagy ikerlelkeddel való egyesülés előtt nagyon sok fontos leckét meg kell tanulnod az életben. Nem jöhet létre az ikerlelkek találkozása, ha ez érzelmileg még akkora terhet jelentene számotokra, hogy mellette nem tudnátok ellátni az életben kapott többi feladatotokat, nem tudnátok gondját viselni a rátok bízott lelkeknek (szülők, gyermekek, családtagok, munkatársak, barátok stb.).

Kérdés: Miért találkoznak az ikerlelkek?

Válasz: Azért, hogy egyesüljenek a lelküknek azzal a felével, akitől az idők kezdetén elváltak. A másik ok, hogy egyesülés révén fényt és gyógyító szeretetet hoznak mindenki számára a földre.

Kérdés: Hogyan találhatom meg az ikerlelkemet vagy ikerlángomat?

Válasz: Ha eddig nem találtad meg az ikerlelkedet, és biztosan érzed, hogy itt lenne az ideje, akkor fordulj önmagad felé és belül keress őszinte válaszokat. Kérdezd meg: Van, amit javíthatnék önmagamon? Kérdezd meg: Elegendő, amit önmagamért és másokért teszek? Kérdezd meg magadtól, van-e bármi, amit tehetnék azért, hogy önmagam és környezetemben élők nagyobb harmóniában éljünk. És a legfontosabb kérdés: Valóban segítene-e benneteket egy ilyen találkozás, vagy mindkettőtöknek a saját feladataival kell először külön megbirkóznia.

Kérdés: Ha végül megtalálom az ikerlelkemet/ ikerlángomat, akkor befejeződik az utunk?

Válasz: Nem, sőt sok tekintetben csak most kezdődik igazán. De a keresési rész véget ér. Jelenleg az a feladatotok, hogy új mintát nyújtsatok a világon élő emberek számára a birtoklási vágytól mentes, önzetlen szeretetre. Arra az Isteni szeretetre, ami önmagától való, a létezés alaptermészete és nem a tudatalatti elvárásokból építkezik. Bizonyítsátok be, hogy van az egó börtönéből fény felé vezető út, amire mindenki ráléphet.

Kérdés: Azt hiszem, megtaláltam az ikerlelkemet. Nagyon szeretjük egymást, de mégis előfordul, hogy veszekszünk, ami mindkettőnk számára elviselhetetlen fájdalmat okoz. Mit tegyek?

Válasz: Dolgozz önmagadon és használd ezeket az érzelmi viharokat önmagad jobb megismerésére. A veszekedési minták ismételgetése ikerlelkeddel biztosan nem visznek előre, ezért lehet, hogy inkább tiszta szívből el kell engednetek egymást. Ha hirtelen túl közel kerülsz valakihez, akkor a fájdalmas eltávolodás időnként elkerülhetetlen ahhoz, hogy egy magasabb szinten sikerüljön megújítani a kapcsolatot.


Hozzászólások

Kérdések és válaszok — 14 hozzászólás

  1. Kedves „Ikerlelkek”, én úgy érzem, hogy hosszas keresés után megtaláltam Őt. Azaz sokáig kerestem, de akkor nem lett meg, aztán Ő belecsöppent az életembe, és egyszerűen nem tudunk egymással betelni. Ez az egész olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. 🙂 Egy kérdésem lenne: a bioritmusunk érzelmi görbéje ugyanazt mutatja. Megismerkedésünkkor épp 100%-on állt, szerintem ez sem véletlen. És épp akkorra tehető az összes nagyobb vitánk, mikor teljesen lement mínuszba a görbénk. Vajon ezzel van összefüggés? Most mind a kettőnké mélyponton van, ma jól össze is vitáztunk. 🙂

    • Kedves Anita,

      Teljesen egyetértek veled, nagyon sok dolognak kell egyidejűleg fennállnia ahhoz, hogy egy ilyen csodálatos találkozás létrejöhessen és ebben az életutatok egészének van a legnagyobb szerepe. Az, hogy az életutatok melyik szakaszában merülhet fel ennek a találkozásnak a lehetősége, azt már régen előkészítettétek ti és a segítőitek. Ugyanakkor ezek a találkozások nem törvényszerűségek, csupán lehetőségek, amikkel tudnotok kell élni és akármilyen fájdalmas tudnotok kell egymástól időlegesen újra elválni, ha ez élet ezt követeli. Mindenkinek szüksége van feldolgozási időszakra, és ha ilyenkor erőltetitek az együttlétet, az csak egyre nagyobb fájdalmat és negatív érzelmeket teremt.
      A bioritmus ehhez csupán az élet színpadának az egyik díszlete, ugyanúgy mint a nappalok-éjszakák, és az évszakok változása. Semmihez nem ez jelenti az okot, csupán egy olyan hátteret, aminek a hatásaival számolni kell.

  2. Kérdésem annyi lenne, ti minek neveznétek azt ha valakivel megismerkedsz és ha nem is elsőre de második alkalommal olyan érzésed támad (és azóta is tart), mintha ezer éve ismernéd őt aki egy vadidegen számodra (és ez kölcsönös a másik fél részéről is). Nem játszuk meg magunkat minden olyan „természetes. Akkor jött az életembe mikor nem akartam kapcsolatot, elkezdtem élvezni hogy szingli vagyok…. Mégis a szerelmet választottam, úgy érezzük ennek így kell történnie, együtt kell lennünk… Bárhogy is terveztem… Miért lehet az hogy sokszor egyszerre egy időben, minden előzmény nélkül egyre gondolunk és egyszerre mondjuk ki egyszerre írjuk le a másiknak? Egyből erre az ikerlélek témára gondoltam, sokszor megérett bennem/bennünk ez a dolog de mivel mindkettőnkkel szakítottak, megcsaltak nagyon félünk az újabb csalódástól, így sokat gondolunk arra hogy mi van ha az élet kettéválaszt egyszer bennünket?…. …szerintetek? Jó a megérzés hogy itt ikerlélek kapcsolat áll fent? Ha igen mitől félünk, ez természetes?

    • Az ikerlélek találkozás semmi máshoz nem hasonlítható és rendkívül felkavaró élmény, ezért aki átélte már az könnyen kijelenti, igen, ilyen találkozást nem élhetek meg mással az életben, csak ővele. Sok férfi-női kapcsolat lehet izgalmas, érdekes, nagy vágyakat keltő, de ennyire a lényünk mélyéig hatoló csak az ikerlelkünkre való rátalálás lehet. Az egyik fontos jellemzője az ikerlélek találkozásnak éppen az, hogy azt követően már soha többé nem tudjuk ugyanolyannak látni az életet és magát a létezést, mint előtte. Mintha egy teljesen új világ kapui tárulnának ki, amiről eddig még senki sem beszélt nekünk, ahol olyan dolgok történhetnek, amik a hétköznapi világ törvényeivel nem értelmezhetők. Ha valóban egy léleknek a férfi és női testbe született kettévált részei vagytok, akkor természetes, hogy hasonló dolgok, örömök és csalódások értek benneteket az eddigi életetekben. Természetes, hogy az életnek a pillanatok tört részére lebontott időszakában is ugyanúgy működtök, így ugyanakkor és ugyanaz jut eszetekbe. Ha jobban belegondolsz, igazából az a meglepő, hogy ezt nem folyamatosan érzitek így, a benneteket beborító sokféle fátyol, érzés, gondolat, eltérőnek hitt tapasztalat miatt. Mindez nagyon felemelő és különleges élmény, de mivel teljesen ellentmond annak, amit eddig hittetek a világról, ezért nagyon ijesztő is tud lenni egyidejűleg.
      Éppen emiatt fordulhat az elő, hogy azt mondjátok magatoknak, bármilyen csodálatos is, ami velünk történik, de annyira felborítja a belső megszokott rendet és mindazt amit a világ működéséről gondolunk, hogy nem tudunk több új élményt befogadni, először újból rendet kell raknunk önmagunkban, el kell helyezni magunkban ezt az új világot, és csak utána tudjuk folytatni a kapcsolatot. Az életet is minden nap úgy éljük, hogy tudjuk, egyszer vége lesz, de ettől nem válnak kevésbé értékesebbé a napjaink, sőt ettől értékelődnek fel igazán. Az ikerlélek találkozásnak is minden együtt töltött napja még értékesebbé kell, hogy váljon attól a tudattól, hogy ki kell használnunk minden együtt töltött időt, mert nem tudhatjuk, hogy milyen hosszú találkozást engedélyezett most számunkra az élet.

  3. Sziasztok!
    Én úgy látom, hogy a legtöbben, a Lélektárssal való találkozást írjátok le. Ott érzed azt, hogy 1000 éve ismered. Mi a párommal ikerláng szerelemben élünk pontosan 20 éve, (próbáltuk a hagyományos párkapcsolati mintákba beletuszkolni) de mi erről nem is tudtunk. Mindent megteremtettünk, amit csak akartunk, soha nem tudtunk egymástól elszakadni, ami nem azt jelenti, hogy nem voltunk egymástól távol. 2 éve elkezdtünk távolodni egymástól és megjelent egy Lélektárs a férjem életében, akiért el is akart hagyni, az idő alatt történt meg mind a kettőnk változása. Én elkezdtem Nőiesedni, karmáimat ledolgozni. A férjem is megküzdött a saját démonjával, ő pedig elkezdett Férfi lenni. A majdnem befejezett folyamat végén vettük észre egymást. Ahhoz, hogy MEGLÁSD az ikerlángodat, NŐvé és FÉRFIvá kell válnotok, ez pedig úgy megy, hogy szembenézel a saját démonjaiddal és az bizony fájdalmas. A párom tudna mesélni a lélektárs szerelemről, mert átélte, olyan, mintha mindig is ismerték volna egymást, jókat beszélgettek. A Lélektárs magasztos eszméket írt róla. Akkor most kérdezd meg, milyen az Ikerláng. Semmihez sem fogható, ez nem az 1000 éve ismerem érzés,hanem az Ő Én vagyok érzés, NYUGALOM, SZABADSÁG.Nincs több kérdésem, ez van.Nem tudok elszakadni, ha mindent elvennének tőlem, akkor sem érdekelne. Amikor bejelentette, hogy elhagy a Lélektársért, képes lettem volna magam megölni a boldogságáért. A párom élt szexuális életet a Lélektársával és velem is, össze sem lehet hasonlítani.Ja a folyamat része a feltétel nélküli szeretet megélése, a férjem, mindezt a házasságunkban csinálta, és szembemertem vele nézni, mert megértettem, hogy az én fejlődésemet szolgálja. Mi most az 5. lépcsőnél tartunk, amikor elfogadtuk ezt a minőséget, és elkezdtünk magunkon dolgozni. Ha valaki arra gondol, hogy az Ikerláng szerelem, egy romantikus rózsaszín mázas valami, ki kell ábrándítanom, nem a szőke herceg fehér lovon, akire várok. Őt nem kell várnod, mert meglátod, ha MÉLTÓ vagy rá. (Lehet mellette élsz, csak nem jött még el a felismerés.) Kőkemény felismerés magadról, önmagad felvállalása. Itt már nincs hazugság, önbecsapás.

  4. Sokan szeretnék az Ikerláng találkozást a felhőtlen boldogságról alkotott elképzeléseikkel összemosni. Valójában az élet minden találkozásában ugyanaz a minta ismétlődik, először azt hiszed, hogy találkozol azzal a tőled független emberrel, aki elhozza részedre a boldogságot, majd egyre inkább rájössz arra, hogy a másik a közös életetekkel folyamatosan tükröt tart számodra, így valójában minden párkapcsolattal önmagadra találsz rá. Sokakat ez újabb menekülésre késztet és egy következő kapcsolatban reméli az önmagával való szembenézést elkerülni. Az ikerláng találkozásnál nagyon gyorsan kiderül, hogy milyen mélységig hajlandó mindkét fél önmagával szembenézni és amikor eljutnak eddig a határig, akkor tudnak-e az életükben olyan mindkettőjük számára elfogadható kiutakat találni, amikbe visszahúzódhatnak és önálló lényként is kiteljesedhetnek. Ha ez nem sikerül, akkor megjelennek a végletes érzelmi hullámzások, amik a kapcsolat végéhez vezetnek még akkor is, ha a szeretetkötelék elszakíthatatlanul megmarad kettőjük között. Azt, hogy valóban az ikerlélek találkozás volt-e egy kapcsolat, azt az elsősorban a benne résztvevők tudják csalhatatlanul megítélni, miután vállalják a találkozással együtt járó nehézségeket, így ebben én nem szívesen mondok véleményt. Azt mindenképp látni kell, hogy az ikerlélek találkozások az alapvető jellemzőkön túl pontosan ugyanolyan sokszínűek és változatosak mint az élet minden más megnyilvánulása, így egy-egy kiragadott jellemzővel, mint pl. az 1000 éve ismerem érzéssel nem azonosíthatóak.

  5. Egy életben csak egyszer jön be az ikerlélek? Minket a halál választott el egymástól és nem akarok lelki ürességben élni ezután. Mindig ott lesz a hiány bennem. Bár még csak 2,5 hónapja hagyott itt de elképzelni sem tudom, hogy újra felhőtlenül boldog legyek. Nem akarok egyedül maradni de alárendelt sem akarok lenni mint anno a házasságomban 25 évig. Olyan csodás 2 évünk volt, hogy a fellegekben jártam aztán jól földhöz vágott az élet!

  6. Kedves Bea,
    mindent át kell élnünk az életben a maga teljességében, ez igaz az Ikerlelkek egymásra találásának csodájára és arra is, ha az élet elválaszt tőle. Azok számára, akiket az élet nagy választóvize, a halál választ el egymástól sokkal nehezebb és egy kicsit könnyebb is az elválás feldolgozása. Nehezebb, mert nem hitethetjük el önmagunkkal, hogy ebben a fizikai valóságunkban még találkozni fogunk és ugyanazokat az élményeket ugyanúgy mégegyszer átélhetjük. Könnyebben megérthetjük ugyanakkor az elválás valódi üzenetét és feladatát. A sok fájdalom és az elvesztett Ikerlelkünk utáni vágy mögött egyszer csak fölsejlik, hogy valójában soha nem találkoztunk és nem váltunk el egymástól, hiszen mindig tökéletesen összeforrva egymás szívében éltünk. Ne siettessük ennek a felismerésnek az eljövetelét, de ne is harcoljunk ellene. Legyünk türelmesek önmagunkhoz, amikor a fájdalom és ürességérzet azt diktálja, hogy mindenképp a fizikai valójában akarom ismét megtapasztalni az Ikerlelkemet. Számodra még nagyon közeli az elválás időpontja, így először még az ebből fakadó érzéseket kell magadhoz ölelned és elfogadnod. Ha ezt feldolgoztad, még nagyon sok örömet és boldogságot fog tartogatni számodra az élet, de a felhőtlen boldogságot valószínűleg már soha nem akarod és nem fogod ugyanúgy átélni, mint az Ikerlélek találkozás előtt, hiszen az élet játékának legmélyebb rétegébe pillanthattál be ezáltal.

  7. Megtaláltam az ikerlelkemet. Véletlenek hoztak össze minket, érkeztek előtte jelzések felém, hogy hamarosan itt lesz. Ugyanazok az emberek vagyunk ugyanolyan beállítottsággal, szinte azonos múltbeli eseményekkel. Telepatikus kommunikációra is volt példa közöttük és az első perctől kezdve olyan mintha eddig nem is éltem volna. Minden más, minden nyugodt vele, nincs tér és idő egymás jelenlétében. Ha 5 órát beszélgetünk, olyan mintha két perce kezdtük volna, ha 10-et akkor is. Az egész olyan, mintha egy élet óta ismernénk egymást. Szimbolikusan meg is álmodtam a kapcsolatunkat, mikor már ismertük egymást. Viszont ő párkapcsolatban él. Nem akarom elengedni, tulajdonképpen tényleg feltételek nélkül szeretem, viszont ha nincs velem, üresnek érzem magam. Boldoggá akarom tenni, de nincs rá lehetőségem. Mit tegyek?
    Koko

    • Kedves Koko,
      nagyon szép elhatározás, ha tenni akarsz azért, hogy boldoggá tegyed az ikerlelkedet, de ezt csak úgy teheted, ahogy ő is szeretné a szíve mélyén. Ehhez mindkettőtöknek el kell indulnotok énetek mélyebb részei felé, hogy erre a pillanatnyi vágyakon túlmutató valódi válaszokat kapjatok. Kérdezd meg belső önmagadat, mi volt a teremtő célja azzal, hogy lehetővé tette számotokra ezt a csodálatos élményt. Az már az életnek önmagában is nagy ajándéka, hogy megismerhettétek a találkozásotokon keresztül a valódi feltétel nélküli elfogadást, ami nem tartalmazhat elvárásokat, még arról sem, hogy mikor és mennyit lehettek együtt. Tudom, hogy ez jelenleg elképzelhetetlennek tűnik számodra, de gondolj bele, hogy hány évet és előtte esetleg hány életet éltetek le anélkül, hogy tudatosak lettetek volna a másik létezéséről. A látszólagos elfelejtés időszaka és amikor tudatosan ismerheted és szeretheted az ikerlelkedet egyaránt nélkülözhetetlen tanulási időszak az életben és mindegyiknek megvan a maga fontos szerepe a feltétel nélküli szeretetben való kiteljesedéshez.

  8. Egy véletlen találkozás. 27 év van köztünk. A véletlen találkozásból (a kutyám az ő kutyáját figyelte, az én Akitám meg megtetszett neki) egy kerítésen keresztüli 2.5 órás beszélgetés lett. Aztán jött rendszeresen, a kutyával játszottunk, nevelte, nagyon jól bánt a kutyákkal, értett hozzá. Aztán 10 nap múlva elkezdtünk egymás felé fordulni. Az első csók után lehajtotta a fejét, hogy „ezt nem kellett volna”…rögtön tudtam, hogy van valakije. Érett volt, sokkal érettebb a koránál, de hát talán azért is vonzódott hozzám, egy 27 évessel idősebbhez. Az első pillanatban szólt, az első csók után, hogy ezt nem kellett volna. Aztán visszahúzódtam, de utána jött a többi csók, tőle. Aztán elment, elutazott, de mondta, hogy jön vissza. Mindig kellett valahova mennie, hol táborba, hol ide, hol oda, de mindig visszajött. És akkor megint tökéletes volt minden. És bármit csináltunk együtt egyszerűen tökéletes volt. Minden jó volt vele. Mindent úgy szeret, ahogy én, ugyanaz az ízlésünk, ugyanazokon mentünk keresztül, amin épp ő megy keresztül, hasonló történt velem anno az iskolában, vagy otthon. Ugyanazokat az ételeket szeretjük, a zene, a humor, minden. Most éreztem először életemben, 43 évesen, hogy ÉLEK! Életet leheltek belém. Eddig csak voltam, pedig régebben menyasszonyom is volt, de az semmi sem volt ehhez képest. Annyi minden történt velem ezen a nyáron, amennyi még soha egyetlen balatoni nyaralás alkalmával. Vele a csók olyan finom, mint senkivel. Vele a közös tevékenykedés, a bármit csinálás egyszerűen hibátlan. Megihletett, a múzsám lett, olyan verseket írtam csípőből, amilyeneket talán még soha. Régen szerettem írni, de abbahagytam, és most magától, éjjel, ha felébredek, rengeteg verset írtam neki, rögtön el is küldtem neki. Az elválás a nyár végén szörnyű volt. Kaptam tőle egy cetlit, amire ceruzával olyan gyönyörű szavakat írt, amilyet nekem nő még egész életem során soha nem írt. Itt őrzöm azóta is a levelet. Vége a nyárnak, és azóta csak egyszer találkoztunk, neki rengeteg családi gondja van, nekem nincs, nála rohanhat az idő, nálam nem, én szenvedek, szörnyű nélküle. Minden nap üzengetünk egymásnak, irogatunk napi dolgokról, mélyebbekről kevésbé. Egyszer azt mondtam neki, hogy nem állok közé és a palija közé, de 2 napig bírtam, bírtuk, és azóta ismét beszélgetünk. Próbálom magam elfoglalni, de nagyon nehéz nélküle, minden nap meghalok egy kicsit, ha nem lehetek vele….
    Fogalmam sincs hogyan tovább, fogalmam sincs mit hoz a jövő, de életem legcsodálatosabb nyara volt vele, és most annyira hiányzik, ahogy még soha senki, és rettenetesen rossz nélküle…néha úgy érzem, hogy vége. Nem keresem, nem írok neki, de ő mindig keres. Amit tudok, segítek neki. Ennyit tudok egyelőre tenni. Úgy érzem, megtaláltam őt, az ikerlelkem, nem azt érzem, mintha ezer éve ismertük volna egymást, hanem én ő vagyok. Mindenben.
    Nem tudom mi lesz, mit hoz a jövő, de most nagyon rossz, nem tudom hogyan tovább…de már nagyon nehezen bírok minden másodpercet nélküle….annyi mindent írhatnék még erről a csodálatos találkozásról, de most nem megy több.

  9. Sziasztok. Volt idő mikor azt hittem megtaláltam. De nem hiszem hogy ő az. Csak én hittem azt hogy ő mert mikor legelőször megláttam olyan érzésem volt hogy ki ő? De állítólag ő is ugyan így gondolta. De 20 év után beszélgettünk mindig én vettem fel vele a kapcsolatot. S mostmár nem is ír. Érzésem szerint még sem ő az aki. De még mindig reménykedem abba hogy lesz még vki akivel ilyesmi lesz a legelső találkozás s neki is ugyan olyan fontos lesz ez mint ahogy nekem.

  10. Sziasztok!
    Nekem az a kérdésem, hogy arról sehol nem találok infót, hogy mi van akkor ha meghalt az iker lelked és sajnos csak akkor döbbensz rá, amikor értesülsz a halál híréről? De nem ismerted, csak beléd csap egy iszonyatos fájdalom ? Bűntudat, hogy ha találkoztok megmenthetted volna az életét?Előtte sajnos megéreztem, decemberben eléggé beteg lettem és rettegtem valamitől, amiben ő meghalt. Voltam család állításom nemrég és megnéztem, hogy ez miért zaklat fel ennyire és jól gondoltam, hogy ő volt az iker lelkem. A másik felem, akivel már annyi mindent megéltünk. És most csak ülök és nem értem, hogy miért kellett egy balesetben meghalnia? Kiderült, hogy ő is folyamat kereste az igazit és vágyott már a családra és már el volt keseredve emiatt.

Hozzászólás a(z) Szilvi bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük